2. fejezet - Csodálatos voltál!▲

Csumi!

Nos, nem is tudom hol kezdjem. JA DE! Ugyanis csak szombaton kezdtem a blogot, de máris 4 feliratkozóval gyarapodtunk. Lányok, szeretném nektek teljes szívemből megköszönni. Jól esik! Rettentően. Tehát, tényleg.. köszönöm! :) Nos ez pedig egy új fejezet! Gondolom, látjátok. Jó olvasást!
Puszi, Alison. ▲


- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

DANIELLE PEAZER

- Nos, nem is tudom mit mondjak.. - vettem egy új levegőt, majd folytattam. - Először is nagyon szépen köszönöm, hogy már lassan 4 éve itt táncolhatok. Nagyon jól esett annak idején hogy befogadtatok és láttátok bennem a tehetséget. Másodszor pedig szeretném megköszönni egy csodálatos embernek, ezeket a dolgokat. Anya, nem is tudom mit mondhatnék. Köszönöm a sok-sok támogatást, a biztató szavakat. Nagyon sokat jelentett ez nekem. Az, hogy itt állhatok, ez részben a te érdemed is. Nélküled sehol sem lennék. Még egyszer nagyon szépen köszönöm mindenkinek!

Láttam anya szemében, hogy elérzékenyült. Lesiettem a színpadról, a színfalak mögött lépkedtem el, majd a szememmel Őt kezdtem el keresni.

- Dani. - szólt valaki a hátam mögül.

- Anya.. - szorítottam kezeim közé.

- Most viccelsz édesem? - fogta két keze közé az aromat. -Egyszerűen csodálatos voltál! A beszéded is az volt! Imádtam.

Úgy is tudta, hogy mit akarok mondani. Öleltük egymást, amíg csak bírtuk. Kezei között nagy biztonságban éreztem magam. Szerettem ahogy a parfüm és a tusfürdő illata átjárja ruháit. Mindig engem kér meg, hogy vásároljak be neki. Mindennek örül. Nagy szeretettel hordja ezeket és annyira jó, hogy megbízik bennem.

Hazafelé tartottunk, közben beszélgettünk. Ilyenkor általában elmondjuk egymásnak, hogy mi történt velünk aznap.

- Ezt soha nem értettem.

- Mit? - szegeztem rá a tekintetem.

- Sosem izgulsz. Hidd el, ha én lettem volna ott, ijedtemben be is pisiltem volna.

- Jaj, anya! - nevettem fel. - Egyszerűen beleszoktam. Ez vagyok én.

- .. egy csodálatos lány. - suttogta ezt a mondatot, de annyira hallhatóan, hogy pont meghalljam.


* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *


- Anya, hogy van Daisy? - kérdeztem anyától aggódva, majd lehajoltam hozzá és megsimogattam.

Daisy, a macskánk. Nagyon öreg. Nagyszüleim cicja volt. Mikor elhunytak, hozzánk került. Annyira szeretem ezt a  kis jószágot. Mindig nagyiék jutnak eszembe. Daisy az egyetlen emlékem róluk.

- Ma sem evett. - simogatta a hátam. - Nem tudom még meddig bírja.

- Annyira sajnálom..

- Ez az élet rendje. - sóhajtott egy nagyot. - Nem  vagy éhes?- Egy kicsit. - álltam fel, majd együtt elsétáltunk.


* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *


- Kicsim.. ébren vagy?

- Apa, hát hazaértél? - lepődtem meg, majd a nyakába vetettem magam.

- Itt vagyok. . puszilta meg a homlokom. - Mi volt?

- Első lettem. - meséltem neki fülig érő vigyorral a képemen.

- Istenem, de ügyes vagy. - kapott vissza az ölébe. - Az én nagylányom, Danielle. Nagyon büszke vagyok rád!

1. fejezet - Táncolj!▲

Sziasztok! :)

Örömmel bejelentem, hogy új blogot kezdtem. Mégpedig ezt. Lehetséges, hogy ismerhettek már, mivel elég sok blogot írtam, köztünk például a sikeres Compass Myself-et. Most pedig ezt. Nagyon remélem, hogy elnyeri majd a tetszéseteket. Jó olvasást!

Puszi, Alison. ▲

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

DANIELLE PEAZER

Épp a lihegőben álltam. Feszülten vártam, hogy végre én következzek. Nem.. nem voltam ideges. Inkább izgultam, de mégsem miattam, hanem a közönség miatt. Ezt úgy értem, hogy vajon a közönségnek hogy fog tetszeni. Még egyszer sem volt rám panasz, remélem most sem lesz. Szeretem ezt csinálni és az embereknek is tetszik.

Néhány ember szimplán attól fél, hogy emberek elé kell álljon. Nekem pont ez tetszik. Szeretem, mikor engem figyelnek tánc közben. Ez éltet, ettől leszek magabiztos. Nos, meg ahogy láthatom édesanyámat mosolyogni.. az pótolhatatlan. Otthon a díjaknak már alig van helyük. 10 polcot tudtam telerakni velük.

- 3 év alatt, több, mint 200 díj. Egy tökéletes lány, aki imád táncolni. - konferáltak fel, majd alig vártam, hogy felálljak oda. - Hölgyeim és uraim, Danielle Peazer.

Hatalmas taps fogadott, ugyanolyan volt, mint az utóbbi 3 évben. Bátor léptekkel mentem fel a tánctérre. Hallottam a saját lélegzetvételem és a közönség bátorító tapsát. Meghallottam a dal kezdő sorait, amire ritmusosan elkezdtem táncolni. A reflektorok fényei rám világítottak. Anya mindig azt mondta, ha táncolok, érezzem magam jól. Mivel szeretek táncolni, ezért mindig jól érzem magam. Pont az Ő arcát fürkésztem fentről. Büszkén mosolygott rám, amit én egyszer-kétszer viszonoztam is. Pár lépés választotta el a műsör végéig.

Nehezen, de lementem a színpadról. A backstage-ben a barátaim melengető karjai fogadtak. Lihegve futottam oda hozzájuk és köszöntem meg a biztató szavakat. Ahogy illik, megvártam a többieket, míg leszerepelnek. Kicsit aggódtam, mivel elég jól szerepeltek ők is.

- Tehát az eredmények itt vannak a kezemben. - mutatta fel a kis borítékot, nekem pedig a magabiztosság átváltozott idegességgé.

Barátnőm kezét szorongatva hallgattam végig az első 10 helyezettet, aztán pedig jöhettek a döntősek. Amiben benne voltam.. valamelyik helyen.

- 3. helyezett.. - nézett bele a borítékba. - Emily Parks!

Emily barátnőm remegő lábakkal és széles mosollyal lépett a színpadra. 2 éve szeretne bejutni a döntősök közé, s most sikerült neki. Nagyon örültem neki.

- 2. helyezett.... Amanda Lanson !

Felugrott mellőlem Am, majd felvágtázott a színpadra, de olyan gyorsan, hogy megölelni se volt időm. Természetesen odakintről ezerrel tapsoltam.

- 1. helyezett.. - nézett le rám. - Nem meglepő.. Danielle Peazer.

El sem hiszem. Újra megnyertem. Mielőtt kimentem volna, mindenkit megöleltem, majd kimentem. Átadták a virágcsokrot és a szalagot. Büszkén fürkésztem anya arcát, aki már zsebkendő szorongatott a kezében.

- Szeretnél pár szót szólni? - adta át a mikrofont a magas férfi, én pedig gyorsan összeszedtem a gondolataimat.